Az életem fotója

Az ember élete során sok fényképét készít. Vannak olyan fotók, amit kitervezünk, de a megvalósításra éveket, évtizedeket kell várni. Vannak olyan fényképek is, amihez nem kell fényképezőgép, mert azt a bizonyos pillanatot soha nem felejtjük el.
Négy évvel ezelőtt Görögországban, az Evia szigeten készítettünk egy filmsorozatot az ottani húsvéti szokásokról. Az egyik éjféli misét egy olyan templomban vettük fel, ahol nem volt áram, csak gyertyával világítottak. Ott álltam fényképezővel a nyakamban az apácák előtt kb. 1 méterrel. Az apácák feleltek a liturgia lebonyolításáért. Négyen voltak, barna ruhában. Gyertyafényben. Nem akartam őket lefényképezni, pedig az lett volna az addigi legjobb fotóm. Tudtam, hogy ez a kép örökre megmarad bennem.

2003-ban a Duna TV Célkereszt című katonai műsorába készítettünk egy tudósítást a NATO szarajevói SFOR bázisán, ahol magyarországi katonák is szolgáltak. Egy pár snittet szerettem volna felvenni a főút és a repülőtér közötti aláaknázott sávból, amin kb. 10-20 méterenként az aknamezőre figyelmeztető táblák voltak. Ezen az úton biztos közületek is sokan voltak már. Ez az út visz Szarajevóból Foča (Focsa) felé.
Ezt az utcát, ami a repülőtér mellett halad Kurt Schorkról nevezték el. Ki volt ő?

A szerb Boško és a muzulmán Admira Szarajevóban éltek és egymásba szerettek. A szülők nem ellenezték. Kitört a háború, ők ott rekedtek a körbe zárt és ostromlott Szarajevóban. A város körül ostromgyűrű. A városból ki -be menni szinte esélytelen volt. Boškoék házát szétlőtték, de ez után is csak 8 hónappal később döntött úgy a két fiatal, hogy kiszökik Szarajevóból. Boško anyukája talált egy kapcsolatot, aki elintézte, hogy ők kimehetnek az egyik ellenőrző ponton, cserébe bosnyákokért, akik pedig a szerb területről Szarajevóba jöttek volna. A két fiatal kézen fogva szaladt a Szarajevót átszelő Miljacka folyón lévő egyik híd felé, ahol az ellenőrző pont volt, amikor mesterlövészek rájuk lőttek. A híd közepén Boško azonnal meghalt, Admira lábát találták el. Odamászott a már halott Boškohoz, átölelte és ô is meghalt. Egy hétig így feküdtek holtan a híd közepén.
Ezt a történetet egy újságíró Kurt Schork a Reuters szarajevói tudósítója tette világhírűvé. A haditudósító kérése az volt, ha ő is meghal, hamvai egy részét temessék Szarajevóban a két fiatal mellé. Sajnos a haditudósító szinte napra pontosan 7 évvel később meghalt, egy Sierra leonei tudósítás közben lelőtték. A hamvai egy részét Admira és Bosko sírja mellé temették el. Ezt az utcát - a repülőtér mellett -pedig róla - Kurt Schorkról - nevezték el.

Egy kis kitérő után visszatérve az út mellett elhelyezett aknamezőt jelző táblákhoz. Lefilmeztem azt is. De nem ez a kihívás! Ezt mindenki le tudja fotózni, filmezni! A kihívás ott kezdődik, hogy ezt az aknamezőt jelző táblát filmezze, vagy fotózza le valaki, az aknamező felől. Vagyis egy fotó a tábla hátuljáról! Na az igen! Anita Hegedűs enyhén szólva nagyon kiakadt, hogy be szeretnék menni az aknamezőre, akár csak egy lépést is. Miközben vitatkozott velem, autóval elindultunk a SFOR bázisra. Nem vettem észre egy trafipaxot, és gyorshajtásért megbüntettek bennünket. Lehet, hogy ennek is köszönhetően, de megfogadtam magamban, hogy le akarok fotózni egy aknamezőt jelző táblát, az aknamező felől. Múltak az évek, fogytak az aknamezők. Tavaly találtam egy táblát. Amikor csak arra jártunk, mindig azt terveztem, hogy hogyan tudnám lefotózni. Egyszer meg is álltunk ott, de Anita megint lebeszélt.
Az álom tegnap vált valóra! Sikerült!

Average: 5 (1 vote)